Befektetési jövedelmek adózása Németországban, Ausztriában és Svájcban

Az Abgeltungsteuer a § 32d EStG alapján elkülönülő, egykulcsos adó: 25%, függetlenül attól, hogy 500 EUR-t vagy 500 000 EUR-t keres. Erre rakódik az 5,5%-os szolidaritási pótadó, amelyet magára az adóra és nem a jövedelemre vetnek ki, ebből adódik a jól ismert 26,375%. Az egyháztagok többet fizetnek, de kevesebbet, mint amit egy egyszerű összeadás sugallna, mert az egyházi adó levonásként épül be a számításba: az együttes teher 9%-os egyházi kulcsnál kb. 27,99%, 8%-nál kb. 27,82%, nem pedig a naiv összeadásból adódó 28,7%.

A Sparer-Pauschbetrag személyenként évi 1000 EUR, közösen adózó házaspároknál 2000 EUR. Ez nem érvényesül automatikusan. Minden belföldi banknál külön mentességi nyilatkozatot kell benyújtania, és az összes banknál együttesen nem lépheti túl a jogosultságát. Azok a befektetők, akik három számlával rendelkeznek, de a nyilatkozatot csak egynél nyújtják be, rendszeresen néhány száz eurót adnak ki évente, amelyet csak bevallás benyújtásával igényelhetnének vissza.

A veszteségeknél hibázik a legtöbb ember. A § 20 Abs. 6 EStG alapján a bankja két külön veszteségkeretet vezet. A részvénykeret kizárólag egyedi részvények eladásából származó veszteségeket fogad be, és ezek a veszteségek csak egyedi részvények eladásából származó nyereséggel szemben számolhatók el. Minden más — ETF-ek, alapok, kötvények, certifikátok, opciók — az általános keretbe kerül, amely minden jövedelemmel szemben elszámolható, beleértve az osztalékot is. Így egy 5000 EUR-s veszteség egyetlen részvényen semmit sem semlegesít az osztalékjövedelméből. A fel nem használt veszteségeket a bank korlátlan ideig továbbviszi.

A származtatott ügyletekből eredő veszteségek felhasználását évi 20 000 EUR-ra korlátozó korábbi szabályt a 2024. évi éves adótörvény hatályon kívül helyezte. Az ilyen részletek gyorsan változnak, ezért bármilyen nagyobb döntés előtt ellenőrizze az aktuális helyzetet a Szövetségi Pénzügyminisztériumnál vagy a Szövetségi Központi Adóhivatalnál.

A felhalmozó alapok semmit sem fizetnek ki, így külön szabály nélkül évtizedekig nem lenne mit megadóztatni. Németország ezt a § 18 InvStG szerinti Vorabpauschale-val oldja meg. Egyszerűen szólva: az adóhatóság egy minimális hozamot vélelmez, azt a következő év januárjában megadóztatja, majd az eladáskor keletkező nyereségébe beszámítja. Ez előrehozza az adót; nem növeli azt.

A számítás három lépésből áll. Először az alaphozam: a befektetés év eleji értéke szorozva a minisztérium által évente közzétett alapkamatlábbal, amelynek 70%-a számít. Másodszor a felső korlát: az összeg soha nem haladhatja meg az év során bekövetkezett tényleges értéknövekedést, így egy veszteséges évben a Vorabpauschale nulla. Harmadszor a részleges mentesség: a legalább 51%-ban részvényeket tartó részvényalapoknál az összeg 30%-a mentesül, a legalább 25%-ban részvényeket tartó vegyes alapoknál 15%.

Számított példa. A felhalmozó globális részvény ETF-je január 1-jén 50 000 EUR-t ér, és az év során 4000 EUR-val emelkedik. Tételezzünk fel 2,5%-os alapkamatlábat — a pontos számot minden januárban közzéteszik, ezért soha ne használja újra a tavalyi értéket. Alaphozam: 50 000 szorozva 2,5%-kal szorozva 0,7-tel egyenlő 875 EUR. A 4000 EUR-s emelkedés nem jelent tényleges korlátot. A 30%-os részleges mentességet alkalmazva 612,50 EUR marad adóköteles. 26,375%-nál ez 161,55 EUR adót jelent — feltéve, hogy az éves adómentes sávját már felhasználta. Ha nem, akkor semmit sem fizet.

A gyakorlati csapda mechanikus jellegű. A bankja januárban terheli az összeget a kapcsolt pénzszámláról. Ha ott nincs fedezet, előfordulhat, hogy eladja a befektetéseit, vagy a számlát hitelkeretbe tolja. Hagyjon kis készpénzpuffert az évváltás környékén.

Ausztriának két speciális kulcsa van, a § 27a EStG szerint meghatározva. A banki betétek kamatát 25%-kal adóztatják; mindent mást — osztalékot, értékpapírokon realizált nyereséget, származtatott ügyletekből származó jövedelmet — 27,5%-kal. Nincs a német adómentes sávnak megfelelő kedvezmény. Az osztalékjövedelem első eurója is adóköteles.

A legfontosabb szerkezeti különbség a veszteségek kezelése. Az osztrák letétkezelő bank a naptári éven belül automatikus veszteség-elszámolást végez az adott intézménynél vezetett összes számláján. Az év végén ez megszűnik: a fennmaradó veszteség egyszerűen elévül, és nem vihető tovább. Egy befektető, aki decemberben 8000 EUR nem realizált nyereséggel és 8000 EUR nem realizált veszteséggel rendelkezik, konkrét oka van arra, hogy mindkettőt ugyanabban az évben realizálja — ez 2200 EUR különbséget jelent. Ha az egyiket januárra tolja, azt eldobja.

A különböző osztrák bankoknál vezetett számlák nem számolhatók el egymással szemben; ezt a bevallásán keresztül nyerheti vissza. Aki a fix kulcsot hátrányosnak találja, választhatja helyette a rendes progresszív adózást, ami csak nagyon alacsony összjövedelem esetén éri meg, és ekkor kötelezően az összes befektetési jövedelemre vonatkozik, nem szelektíven.

A legdrágább terület az osztrák adóügyi képviselő nélküli alapoké, az úgynevezett nem jelentő alapoké. Mivel a vélelmezett kiosztott jövedelmet soha nem jelentik, a törvény azt vélelmezi: az év során bekövetkezett értéknövekedés 90%-át, de legalább az év végi érték 10%-át. Egy 40 000 EUR értékű, oldalazó alapnál a küszöbérték 4000 EUR vélelmezett jövedelmet és 1100 EUR adót eredményez egy olyan évben, amikor semmit sem keresett. A vásárlás előtt ellenőrizze az alap jelentő alap státuszát; az Ausztriában forgalmazott legtöbb ETF megfelel ennek, sok USA-székhelyű alap viszont nem. Az aktuális listák az Osztrák Pénzügyminisztériumnál érhetők el.

A magánbefektetők számára az ingó vagyontárgyakon elért nyereség adómentes. Ez nem kiskapu, hanem tudatos döntés, és ez mindkét irányban érvényesül: mivel a nyereséget nem adóztatják, a veszteség sem vonható le. Adóköteles a jövedelem — az osztalék és a kamat — mint rendes jövedelem, az Ön kombinált szövetségi, kantonális és községi marginális kulcsával. Ehhez jön az év végi portfólióérték utáni vagyonadó, szintén kantonális szinten, jellemzően néhány tizedszázaléknyi mértékben.

A mentesség feltételekhez kötött. A szövetségi adóhatóság megvizsgálja, hogy valaki hivatásos értékpapír-kereskedőnek minősül-e, ilyenkor a nyereség jövedelemmé válik, és társadalombiztosítási járulék is terheli. Biztonságban van, ha az összes kritériumnak megfelel: az eladott értékpapírok legalább hat hónapos tartási ideje, az éves forgalom nem haladja meg az év eleji portfólióérték ötszörösét, a tőkenyereség a nettó jövedelem 50%-a alatt marad, a pozíciókat nem finanszírozza hitelből, és a származtatott ügyleteket csak fedezésre használja. Az aktív kereskedőknek komolyan kell venniük ezt a tesztet, és egy nagy év lezárása előtt érdemes állásfoglalást kérniük a kantonjuktól.

A svájci osztalékot és kamatot 35%-os forrásadó terheli — ez a régió legmagasabb kulcsa. Belföldi illetőségűek számára ez nem veszteség, hanem kényszerkölcsön: a jövedelmet bevallása értékpapír-mellékletében bevallja, és a 35%-ot visszatérítik vagy jóváírják. Ha elmulasztja bevallani, a pénz egyszerűen elvész. A szabályok a forrásadóról szóló törvényben találhatók, a gyakorlati nyomtatványok pedig a szövetségi adóhatóságnál.

Mielőtt bármilyen belföldi adó alkalmazandó lenne, a vállalat székhely szerinti országa általában már levonta a maga részét. Az Egyesült Államok alapértelmezetten 30%-ot von le az osztalékból; egy érvényes W-8BEN nyomtatvánnyal, amelyet minden komoly bróker a számlanyitáskor begyűjt és háromévente megújít, a németországi, ausztriai és svájci illetőségűeknél ez 15%-os egyezményes kulcsra csökken. Ezt a 15%-ot aztán otthon jóváírják: egy német bank közvetlenül levonja az Abgeltungsteuerből, így a teljes terhe 26,375% marad, nem 41,375%. Ausztria ugyanígy jóváírja a 27,5%-kal szemben, Svájc pedig a DA-1 nyomtatványon keresztül kezeli az éves bevallásban.

Ha elmulasztja a nyomtatványt, vagy olyan brókernél vezeti a számláját, amely nem érvényesíti a jóváírást, kétszer fizet. Évi 3000 EUR USA-osztalék esetén a nem jóváírt forrásadó 15%-a 450 EUR — minden évben, tartósan.

Egy kapcsolódó mechanizmus magyarázza, hogy a DACH-régió befektetői számára releváns szinte minden ETF miért Írországban van bejegyezve. Írországnak olyan egyezménye van az USA-val, amely 15%-ra csökkenti azt a forrásadót, amelyet maga az alap fizet az USA-osztalékok után. Egy egyébként azonos, olyan országban bejegyzett alap, amelynek nincs ilyen egyezménye, 30%-ot veszít el. 1,5%-os USA-osztalékhozamnál ez évi 0,225 százalékpontnyi hozamveszteséget jelent, még mielőtt bármilyen díjat felszámítanának — ez több, mint sok indexalap teljes költséghányada. Írország maga nem vet ki forrásadót a nem belföldi illetőségűeknek fizetett kifizetésekre.

Tegyük fel, hogy egy évben 10 000 EUR nyereséget realizál, és 2000 EUR osztalékot kap belföldi befektetéseiből. Nincs veszteség, nincs egyházi adó, az adómentes sávot nem használta fel.

A svájci szám látványosan jobbnak tűnik, és mégis félrevezető. Először is, a marginális kulcs csak feltételezés — kantononként, községenként és jövedelmi szintenként hatalmasat változik, és magas jövedelemnél könnyen meghaladhatja Ausztria 27,5%-át. Másodszor, a vagyonadó hiányzik a sorból: egy 300 000 EUR-s portfóliónál, feltételezett 0,3%-kal számolva, ez plusz 900 EUR, függetlenül attól, hogy a portfólió emelkedett vagy csökkent. Harmadszor, a kép megfordul, amint a hozam inkább jövedelemből, mint árfolyam-emelkedésből származik. Svájc a felhalmozó növekedési eszközöket jutalmazza, és bünteti az osztalékstratégiákat; Németország és Ausztria mindkettőt azonosan kezeli.

A legnagyobb gyakorlati különbség nem a kulcs, hanem az, hogy ki végzi el a munkát. Egy németországi vagy ausztriai belföldi bank levonja az adót, elszámolja a veszteségeket, jóváírja a külföldi forrásadót, és küld Önnek egy kész éves adóigazolást. Egy külföldi bróker — még egy kiválóan szabályozott is — ebből semmit sem tesz meg. Ön kap egy tranzakciós kimutatást, és magának kell bevallania.

Németországban ez az Anlage KAP kitöltését jelenti minden egyes tranzakcióval; Ausztriában az E1kv mellékletet. Mindkettő tökéletesen megoldható, de vagy az Ön idejébe, vagy egy könyvelő díjába kerül, és a veszteség-elszámolást magának kell elvégeznie. Ezt vesse össze a megtakarítással: ha az olcsóbb bróker évi 200 EUR-t takarít meg díjakon, miközben a könyvelője 250 EUR-t számít fel a plusz mellékletért, akkor a váltás veszteséges volt. Egy nagy, sok forgalmat bonyolító portfóliónál a számtan gyorsan az ellenkező irányba billen.

A svájci befektetők számára ez a kérdés kevésbé éles, mert forrásnál amúgy sincs semmi levonva, és az értékpapír-mellékletet mindenképpen ki kell tölteni. Ott az számít, hogy a bróker svájcbarát formátumban, használható adójelentést készít-e.

1. 1Tekintse át a mentességi nyilatkozatait. Németországban ossza meg őket minden banknál, ahol jövedelemre számít, összesen legfeljebb személyenként 1000 EUR-ig.
2. 2Tartsa érvényben a W-8BEN nyomtatványt. Három év után lejár, és egy lejárt nyomtatvány 15 százalékpontjába kerül minden USA-osztaléknak.
3. 3Év vége előtt nézze át a veszteségkereteit. Ausztriában december 31-én elévülnek; Németországban nem, így a sürgősség teljesen más.
4. 4Vásárlás előtt ellenőrizze az alap székhelyét, Ausztriában pedig a jelentő alap státuszát.
5. 5Januárban tartson készpénzt a német elszámolási számláján, hogy a Vorabpauschale ne kényszerítsen hitelkeretbe.
6. 6Svájcban az év lezárása előtt, nem utána vesse össze tényleges kereskedési szokásait a hivatásos kereskedői kritériumokkal.

Mindhárom ország adószabályai évente változnak, az adómentes sávokat, alapkamatlábakat és a jelentő alapok listáját rendszeresen frissítik. Cselekvés előtt ellenőrizze az aktuális helyzetet az illetékes hatóságnál, és nagyobb összegeknél kérjen szakértői tanácsot.

Ez a cikk kizárólag tájékoztató jellegű. Nem minősül befektetési, jogi vagy adótanácsadásnak.